Egy csillagászcsapat különös kozmikus zajra bukkant, ami a vártnál hatszor hangosabban morajlott fel. A zúgás a Tejúton túlról érkezik, forrása ismeretlen.

A világűr köztudottan csendes hely, a hanghullámok nem terjednek az űr vákuumában, nem úgy a rádióhullámok. A világegyetemben számtalan objektum, köztük csillagok és kvazárok bocsátanak ki rádióhullámokat, még galaxisunknak is van hangja, egy statikus sistergés, amit 1931-ben fedezett fel Karl Jansky fizikus. Ugyanez más galaxisokra is igaz.

Az újonnan felfedezett jel azonban ezeknél sokkal hangosabb. "Valami új és érdekes zajlik az univerzumban" - mondta Alan Kogut, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának munkatársa, aki kollégáival egy nagy magasságú ballonra szerelt műszer, az ARCADE segítségével észlelte a jeleket. A műszer 2006 júliusában emelkedett 36500 méteres magasságba, feladata az első generációs csillagok gyenge hőjeleinek kutatása volt, helyette azonban a szakemberek a távoli kozmoszból érkező rejtélyes zúgásra lettek figyelmesek. A műszer 4 órát töltött a közel 37 kilométeres magasságban és egy "fánk" alakú területet térképezett fel, ami nagyjából az égbolt 7 százalékát tette ki.

A jel részletes elemzése kizárta ősi csillagokat, illetve az összes ismert rádióforrást, beleértve saját galaxisunk legkülső fényudvarának gázait is. Más rádió-galaxisok sem indokolják a zajt, legalábbis ilyen mértékben nem. A jel hatszor erősebb, mint az univerzum összes ismert rádióforrásáé összesen, tehát az eredete pillanatnyilag rejtély.

Találgatások természetesen vannak, az egyik verzió szerint a rendkívüli zaj az univerzum első csillagainak, azoknak az óriásoknak az utolsó kiáltása, melyek több százszor nagyobbak voltak a Napnál és a világegyetem korai szakaszában lelték halálukat. Mikor magjaik fekete lyukakba omlottak össze, a csillagok töltéssel rendelkező részecskesugarakat lövellhettek ki, ami rádió-emissziót idézett elő. 2005-ben egy másik csillagászcsapat hasonló megállapítást tett a legkorábbi csillagok infravörös fénye kapcsán. Szerintük az az infravörös fény, amit a Spitzer űrtávcső nem tud adott csillagokhoz vagy galaxisokhoz kötni, az univerzum első csillagainak szétszórt ragyogása lehet. Ezt azonban más kutatók elvetették, mondván, ez a fény a szomszédos galaxisokból érkezik. Egy másik lehetőség, hogy a rejtélyes rádiójel a távoli galaxisokban képződik, melyek szupermasszív fekete lyukai hatalmas sebességre gyorsítják a körülöttük örvénylő töltött részecskéket rádió-emissziót képezve.

A jelet a földi távcsövek képtelenek észlelni, mivel nem rendelkeznek az ehhez szükséges pontossággal, magyarázta Michael Seiffert, aki a NASA Sugárhajtómű Laboratóriuma részéről csatlakozott a kutatáshoz. Az észleléshez az ARCADE 2000 liter folyékony héliumot vitt magával detektorai és műszerei hűtéséhez, amivel -270 Celsius fokot ért el. Hasonló körülmények létrehozásához a Földön a távcsövet egy vákuum-kamrába kellene zárni, ez azonban csökkentené a megfigyelés pontosságát, mivel akadály kerül a műszer és az észlelendő sugárzás közé.

A zaj nemcsak fejtörést okoz a csillagászoknak, de a legkorábbi csillagok hőn áhított jeleit is elrejti. Ugyanakkor ez a kozmikus zaj fontos ismeretekkel szolgálhat a galaxisok fejlődéséről. Mivel a rádióhullámok távolról érkeznek a fény sebességével, ezért egy korábbi időszakot tárnak elénk, amikor a világegyetem még fele olyan idős volt, mint jelenleg.

"Ezért olyan izgalmas a tudomány - mondta Seiffert. - Elindulunk egy ösvényen - esetünkben az első csillagok hőjének mérésén -, de valami teljesen másba futunk bele, valami megmagyarázhatatlanba."

Felhasznált forrás: www.sg.hu

Egy másik forrás, ami talán ugyanaz, talán nem. Mindenesetre van itt egy érdekes beszélgetés az Enigma tévéről is:

Az elmúlt hónapban a világ minden táján rendkívül furcsa, néhol ijesztő hangokat, búgást, rezonálást hallanak, mely esetenként egy óránál is tovább tart. Florida, Michigan, New Jersey, Victoria B.C., Alkmaar, Maryland, Scandinavia. Búgó, néhol fémes, de sokszor fúvó kürtökre hasonlító hangokat észleltek és a legfurcsább az egészben, hogy mindenhol hasonló az esetek leírása. Éjszaka és nappal  egyaránt előfordul. Kijevben többször is hallották, az utóbbi most 2011. augusztus 11-én. De a legfrissebb augusztus 20-án Floridában, itt van a kijevi eset videója, alatta a felvett hangok Floridában.

http://www.youtube.com/watch?v=uE2ogzC3E4s&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=vcUDYBIrWio&feature=player_embedded

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=CmxJFluhGDY

Felhasznált forrás: www.vilaghelyzete.blogspot.com

Bolygóméretű objektum tűnt elő a semmiből a Merkúr közvetlen közelében egy napkitörés hatására december. Az anomáliát a Nasa Heliospheric Imager-1 teleszkópja rögzítette. Amint az a videón látható, mikor a napkitörés elszáguld a legbelső bolygó mellett, egy gigászi objektum jelenik meg. A Nasa tudósai szerint a látható anomália csupán a képfeldolgozás eredménye, de a világ UFO-hívői szerint az egy idegen hajó is lehet. A szakértők azt állítják, hogy nincsen rejtőzködő idegen faj a Naprendszerünkben.

Ez azért nagyon merész kijelentés! Valaminek a nemlétét határozottan állítani, amiről azt sem tudjuk hogy nézhet ki, miből állhat, milyen tulajdonságai lehetnek és halovány lila gőzünk sincs, hogyan érzékelhetjük. A “szakemberek”, még azt is ki merik jelenteni, nemhogy nem tartózkodik a Naprendszerünkben, − ha egy adott esetben elfogadjuk a létezésüket − hanem bizton állítva, még csak nem is rejtőzködik!!! Ez azt sugallja, ha lenne itt ilyen, ne adj Isten bujkálna is előlünk, a szakemberek ezt azért ők mégiscsak tudnák!

Ugye, azért ez teljesen normális és reális kijelentés!/

A teleszkóp képét megvizsgálta az Egyesült Államok Haditengerészeti Kutató Laboratóriuma. Nathan Rich mérnök szerint a misztikus objektum nem más, mint a Merkúr képe az előző napról - írja a Daily Mail. A kutatók az ominózus képet összevetik az előző napival és kivonnak mindent, ami kétszer jelenik meg, kiszűrve az interferenciát, hogy tisztázzák, mi is látszik a bolygó mellett.

Dr. Heather Couper csillagász szerint nem kell attól tartani, hogy egy Halálcsillag parkol a Merkúr mellett. Kizárt, hogy egy Merkúr-méretű idegen hajó lenne, mivel, a legbelső bolygó akkora, mint a holdunk, ha itt lenne egy ilyen, vélhetően tudnánk róla - idézi a csillagész szavait a Daily Mail.

http://www.youtube.com/watch?v=6X96xI1gLdQ&feature=player_embedded

Felhasznált forrás: www.pecsistop.hu

MINDEN KEDVES BLOGOLVASÓMNAK EGY BOLDOGABB, SZERENCSÉSEBB ÚJÉVET KÍVÁNOK !!!

Lalibela egy különleges, szent város és zarándokhely Etiópia területén. Az itt található föld alá süllyesztett templomokat sokan a világ nyolcadik csodájaként emlegetnek. A sziklákba vájt templomok 800 évvel ezelőtt épültek, és azóta is imahelyként szolgálnak. Hajnalban hívők lepik el őket, napközben a környező barlangokban remeték imádkoznak, nagyobb egyházi ünnepségek alkalmával pedig a zarándokok serege el sem fér a szűk, labirintusszerű templomokban.

A templomok építése a 12-13. században, a Zagve dinasztiához tartozó Gebra Maskal Lalibela császár uralkodásának idején kezdődött, akit Szent Lalibela néven is emlegetnek.

Valószínűleg összességében mintegy 100 év kellett az építéshez. Ebben az időben virágzottak Etiópiában a keresztény eszmék, a templomok így egyben az etióp keresztények és a Szentföld közötti szoros összefonódás jelképeiként értelmezhetők. Ma ezek a templomok a Világörökség részét képezik. A 11 építmény, amelyet a felszínt alkotó vörös vulkáni kőzetből, bazaltból faragtak ki, két csoportra osztható. Hét templomot a föld fölé építettek barlangok bejáratánál, a másik négyet perig a föld alá rejtették. A süllyesztett templomok úgy készültek, hogy kivájták a körülöttük lévő vulkáni kőzetet, majd felépítették az üregben a négy kereszt alakot formázó építményt. Lalibela lakóinak meséi szerint angyalok segédkeztek a templomok építésénél.

A süllyesztett templomok közül az egyik leghíresebb a Biet Medhani Alem, melyet görög kereszt alaprajzúra faragtak ki. A templom 30 méter hosszú, 23 méter széles, 10,7 méter magas. Teteje egy szintben van a talajfelszínnel, és az erózió elleni védelem miatt be van fedve. Belsejében található az Afro Ayigeba, egy 60 cm hosszú kopt kereszt, melynek erős gyógyító erőt tulajdonítanak.

Az emberek egész évben sok mérföldről utaznak ide, hogy részt vegyenek a napi szertartásokon. A zarándokok száma különösen jelentős a vallási ünnepek idején, melyeket gyakran jellegzetes dallamvilágú zene és ütemes dobolás kísér. A karácsonyt itt nem december végén, hanem január elején, genna ünnepén tartják. Tizenkét nappal később, január 18-án a timkat jelentős ünnepe következik, mely a Vízkereszt megfelelője. Megemlékeznek arról a napról, amikor Keresztelő Szent János megmerítette Jézust a Jordán vizében, miközben a Szentlélek egy galamb képében szállt rá a Mennyből, és az Úr hangján szólt, hogy megerősítse, Jézus maga Krisztus, az Isten fia.

Ezen az ünnepen összegyűjtik mind a tizenegy templom szent tárgyait, melyeket a rangidős papok a fejükön szállítanak saját Jordán folyójuk partjára. A fából vagy kőből készült, selyembrokátba csavart tárgyak, faragott táblácskák, melyek a Tízparancsolat mózesi kőtábláit jelképezik, amelyeket egyesek szerint a Frigyládában Etiópiába hoztak az ószövetségi időkben. Egész éjszakás imádkozással öltött virrasztást követően a papok misét mutatnak be és keresztelnek. Amikor a megújulás szertartása véget ér, a papok és a hívek közösen útra kelnek, hogy visszavigyék a szent tárgyakat a templomokba.

Felhasznált forrás: www.noiportal.hu, Misztikus és szent helyek atlasza

Az ma már aligha kétséges, hogy 1961 áprilisa – Jurij Gagarin, az első szovjet űrhajós repülése – körül nem volt minden rendben; szélsőséges vélemények szerint Gagarin soha nem járt az űrben. Az viszont tényként kezelhető, hogy 1961 előtt, legalább két éven keresztül, élő emberekkel folytattak űrkísérleteket. Ezek közül egyik sem járt sikerrel.

Az űrhajósok vagy odavesztek az űrben, vagy csak a holttestük tért vissza a Földre. Az egyik szovjet-orosz levéltár 1998 őszén nyílott meg a külföldi kutatók előtt. Egy francia újságíró négy napos kutatás után érdekes és számunkra különösen fontos ügyre derített fényt.

1960 nyarán – egy titkos párthatározat nyomán – az űrhajózással foglalkozó tudományos bizottságot megkeresték a Kremlből. Felmerült egy javaslat, hogy mivel az űrkísérletek úgy is titokban zajlanak, és egyelőre kevés a remény, hogy az oda irányított személyek élve visszatérnek, nem kellene-e inkább halálra ítéleteket kilőni az űrbe? A politikai bizottságnak konkrét ötletei is voltak ezzel kapcsolatban. Az fel sem merült, hogy politikai elítélteket vessenek alá ezeknek a kísérleteknek, hiszen fennállt a lehetőség, hogy a visszatérő, még nagyon primitív űrkabinok idegen területen és nem a Szovjetunióban érnek földet. Ezért az illetékesek 1960 februárjában inkább úgy döntöttek, hogy köztörvényes bűnözőket tesznek a kabinokba kísérleti alanyokként.

Első nekifutásra négy gyilkost jelöltek ki. Alain Robbelet, a francia újságíró három orosz és egy idegenes hangzású nevet is talált az iratok között. Az ”idegen” neve Gábor János M. volt. Nem tudni, melyik a vezetéknév; avagy éppen azt rejti az „M” betű? (Valószínű - Csiribusz) Az iratok alapján annyit lehetett kideríteni róla, hogy 1960-ban 27 éves volt. Már másfél éve ült a moszkvai Butyirka-börtönben, ahol akkoriban rajta kívül, más idegen foglyokat is őriztek. 1957-től a moszkvai egyetemre járt, de szerelemféltésből megölte orosz szeretőjét, majd feladta magát a rendőrségen. Ha szovjet állampolgár lett volna, a bíróság azonnal halálra ítéli. Így azonban „csak” életfogytiglanit kapott. Feltehetően azért választották ki őt kényszerű „űrhajósnak”, mert sem a Szovjetunióban, sem Magyarországon nem éltek rokonai. Tehát ha eltűnik, senki sem fogja keresni.

Robbelet többszáz dollárt fizetett a levéltár egyik vezetőjének azért, hogy szabadon kutathasson az iratokban. De amikor hazaküldte első jelentését az ott találtakról – anyaga ekkor még meg sem jelent lapjában, tehát bizonyos „szemek és fülek” kizárólag fax-küldeményeit figyelhették meg –, máris kitiltották a levéltárból. Ismerőse, aki eddig engedélyezte kutatásait, most már nem is fogadta őt, sőt azt üzente neki: sohasem találkoztak…

M. Gábor Jánost tehát valamikor 1960 nyarán vagy őszén lőhették ki a világűrbe. Nincs adatunk arról, hogy az űrkabin visszatért-e a földre, vagy „elszállt” a világűrbe. Bizonyos hírek immár több évtizede hallhatóak arról, hogy a kozmosz jéghideg tájain a mai napig keringenek régholt szovjet űrhajósok, akiknek járműve kiszakadt a Föld vonzásából.

Egy német író, Hartwig Hausdorf, Titkos történet című könyvében azt állítja, hogy Gagarin előtt már legalább tizenegyen áldozták életüket az űrutazásért.

Hausdorf leírja: az oroszok mind a mai napig elhallgatták, hogy Gagarin előtt már többször is próbálkoztak az űrrepüléssel. Legalább tizenegy embert áldoztak fel a célért, akiknek a holtteste, valamint két amerikai űrhajós hullája mind a mai napig a régi űrhajóikban kering Földünk körül. Volt olyan űrhajókapszula, ami teljesen elégett, a maradványainak darabjai pedig szétszóródtak az űrben. Mások eltűntek a távoli kozmoszban, mint például az 1956-ban fellőtt amerikai Prospector M és az orosz Y-0001 nevű űrhajó.

A könyv szerzője az esetek után nyomozva egy olasz testvérpár – Achille és Battista Judica-Cordiglia – által felvett, meglehetősen érdekes beszélgetést is közzé tett. Az amatőr rádiósok 1960. november 18-án a következő üzenetre lettek figyelmesek: „S.O.S. a Földnek!” 1961. május 16-án pedig egy űrhajósnő azt kiabálta: „Látom a lángokat, nagyon meleg van a kabinban…”, majd megszakadt a vétel.

A szovjet űrkutatás furcsaságai közé tartozik, hogy több űrhajós kilétére csak a nyolcvanas évek végén derült fény, mert korábban leretusálták őket az űrhajósok csoportképéről. Vajon hány mártír űrhajós fényképét hamisították meg a szovjet propaganda-gépezet manipulátorai?

Felhasznált forrás: Hihetetlen magazin / 2002. március – lejegyezte: Csiribusz